Témaindító hozzászólás
|
2007.09.19. 17:56 - |
Mikor beléptél a lélek kapuján egy híd elött találod magad,mely egy ködös tájra visz el.De vigyázz a híd szeszéjes! |
[4-1]
*Érdekesnek látszott a híd,gondolta átmegy.Ahogy átlépett rajta,valami furát érzett magán.Ameik szeme még régen sérült elkezdett fájni.Nyakán valmien lánc lett,de mintha nem is valódi lánc lenne,mert nem is az.Valami sokkal könnyebb.A ruhája is más valahogy...a zsebében valami kötés szerű volt.~Na jó,ez annyira fáj...nem értem mért nnyire,de nem érdekel,amíg el nem múlik kibírom.~*És azt a kötést felrakta a szemére.Jobb volt valahogy...lassan meg is szokta hogy csak fél sezmével lát.Lenézett a láncra,és feljebb húzta.*~De hát ez nem is olyan nehéz!Miből lehet...?Na mindegy,lényeg,ha valami baj történne nem fáj ha a nyakamra talál bárki is mo djuk valami nyíllal vagy puskával.~*Gondolta,és tovább ment.Nem tudta honnan,de valami érzés belé hasított.Hideg futott rajta végig,aztán egyszerre csak eltűnt az a hideg érzés.Úgy érezte mintha valami nagy bunda kabát lenne rajta.Az ujjai is valahogy másak.Magára nézett...*~JESSZUS!Mi lettem?Ilyen foltos valami...azthiszem ködfoltos leopárd,vagy egy párduc...na nem baj,remélem nem fogok így maradni.De az a hideg honnan jött má' meg?Megpróbálom mégegyszer...~*Valami folytán megint végig futott rajta az a hűs érzés.A kezére nézett.*~Áhh,ez jó!Már normális vagyok...azaz majdnem.Na nem baj.Próbáljuk ki mein a párduc lét!Ha egyátalán ez nem az a leopárd...~*Átáváltozik párduccá.Úgy fut és néz a messzeségbe,ameddig a szeme ellát.Élvezte hogy most nem fázik,mert igen egy fázós alkat.Hidegen fújt a szél.Nem gondolta volna hogy valakiveé talán találkozik,de azért attól megkérdezné hogy mi ez az egész,még ha élvezheti is...*
|
*Átlépett a bejáraton immár új külsővel.Majd nagyot szippantott a levegőbe.*-Végre!Csak én és a varázslat!-*nevetett és a hídra lépett.A híd hirtelen megmozdult és a másik irányba hajlott.Mérgesen kiáltott fel.*-Ví!-*a híd hirtelen visszaesett eredeti helyére.*-Jaj anya!Néha tényleg örülök hogy boszorkány vagyok!-*nézett az ég felé.*
//folyt. Völgy//
|
*Átjött a bejáraton, immár átöltözve. Furcsa módon erősebbnek érezte magát, mint valaha. Futni kezdett a völgy felé. Tudta, hogy sietnie kell: nincs sok ideje. Estére vissza kell érnie az otthonába,mielőtt az anyja hazaérne.*
|
Mikor beléptél a lélek kapuján egy híd elött találod magad,mely egy ködös tájra visz el.De vigyázz a híd szeszéjes! |
[4-1]
|