Témaindító hozzászólás
|
2007.09.19. 18:06 - |
Egy hatalmas gonosz álltal elátkozott völgy.Minden csata itt folyt le eddig... |
[15-1]
*Sóhajtva leült a földre,kezeit a térdére tette,és várt,ahogy meglátta hogy jön Sango.*~Nah,most meg lesízd hogy mért maradtam le...na mindegy,meglátjuk.~*Ahogy Sango hozzászól,feláll.*Most megint hova...?*Mondja.*Kérdések...lenne annyi mint a tenger...*Szól.*Megvetettek...nem kifejezés...na mindegy,nem kezdek bele a dumába mert a végén úgy dobnál a számba egy bazinagy követ.*Nyujta a kezét,és felugrik Kirarára.Semmit sem szólt arra amit Sango mondott neki.*~Barátok?Igaz barátokat manapság hol talál az ember...?~*
|
*Kirara mögött Sango állt.*-Lisa, mennünk kell...most választ kapsz minden kérdésedre..-*mondta Sango.*-Én nem vagyok olyan, mint a rági barátaid...tudom, hogy megvetettek...-*mondta halkan. Kirara nyávogott egyet. Aztán nagymaccsá változott. Sango felült rá. Kinyújtotta a kezét, és feldobta Lisát Kirara hátára. Kirara elindult szágukdva vissza a vulkánhoz.*-Lisa, azért hagytunk le, mert fontos dolgom volt...-*szüönetet tartott.*-Szikra, egy farkas szellem segíteni fog rajtad, és én és Ivy is...mint igaz barátaid.-*magyarázta, és hátra sem nézett.*-Hidd el, itt lesznek barátaid.-*mondta, és Kirarát megsímogatta. A macskaszellem felhörgött és eresztkedni kezdett.*
|
*Idáig rohant fáradtan.Tovább télleg nem nagyon bírta.Egyfolytában rohant és rohant,hog le ne maradjon.Nem tud repülni,így meg nehéz fáradtan.Pofára esett néhányszor,így kisebb sérüléseket is szerzett.*Várjatok má' meg...*Mondta újból pofára esve.Oldalra fordította a fejét.*Nah,látom már olyanok mint a régi barátaim,már ha azokat barátoknak lehetett nevezni.Örökösen csak sürgettek,de a maguk dolgával törődtek.Na mindegy,inkább keresem meg azt a hidat,hátha haza tudok menni ha mégegyszer átmegek a hídon...*Mondta magában,és felállt.Az eső zuhogott megálllás nélkül.Kirarára nézett.*Nah,legalább te jól vagy...*Mondta maga elé,és felállt.A kezén a vénája mellett volt egy hosszú vércsík.*Nah,remek.*Morogta,és visszaindult.*
|
*Kirara és Sango megérkezett a völgybe. A lány leugrott macskájáról, aki visszaváltozott eredeti állapotba. Sango megnézte a medált. Aztán Ivyre nézett. Odadobta neki.*-Tessék...most pedig elmegyünk meglátogatni egy régi barátomat...-*mondta, és gyalog elindult Kirarával a vállán a vulkán lábához. Kirara összekucorodott, és aludni kezdett.*
|
*Elmosolyodott eldobta esernyőjét mely porrá vált és csettintett.Ekkor már rég a templomba volt...*
//folyt. templom//
|
*Kirara leugrott a csönttörőről, és átváltozorr nagymaccsá. Mikor Sango felugrott rá, Kirara felrepült. Futott a szélben. ÉLvezte, hogy végre nagy lehet. A harcra ugyan fintorgott egyet, de aztán az útra özpontosított. Sango irányításával együttműködve repült a hideg szélben, és az esőben.*
|
*Sango elhúzta a szájját.*-Szokásos...na jó, veled megyek!-*mondta, és Kirarára nézett.*-Gyerünk Kirara! Mutasd magad!-*kacsintott macskaszellemére, és felrakta a hátára a csönttörőt. Felpattant immár nacicusa hátára, és felszálltak a levegőbe.*
|
*Elmosolyodott.*-Sajnos nekem küldetésem van!Ha akarsz velem jöhetsz!Meglátogatok pár szellemet!-*mondja unottan majd int kezével és egy esernyő terem kezében.*
|
*Kirara nyávogott egyet megszkott macskaszellem hangján. Aztán Sango a hasa alá nyúlt, és Kirara összekucorodott gazdája kezében. Az esőt urálta, mint minden macska. Aztán hirtelen felugrott, és a csönttörő tetejéről tekintett vissza Ivyre a kukckóból.*
|
*-Szia!-*üdvözölte a lányt. Amikor elkezdett esni az eső, bentebb húzódott a rejtekhely melletti rejtett kuckójába. Kinyitotta a rozoga ajtót.*-Gyere!-*mondta Ivynek, és felkapta Kirarát.*
|
*Mikor meglátta Sango-t meglepődve csak állt vele szembe.A mezőn hideg szél futott át mely belekapott hajába.Az égre nézett.Elkezdett esni az eső.Halvány mosollyal közelebb lépett.*-Üdv!Ivy vagyok!-*itt leült mellé.*
|
*Kirara felriadt, amikor Sango lehuppant mellé. Egyet nyávogva üdvözölte gazdáját. A lazacot vígan majszolta, és mikor végzett az evéssel, odabújt Sangohoz. Jobban érezte magát, hogy gazdája végre eljött. Ő is elkezdte nézni az eget.*
|
*Futva megérkezett. Kifulladva lehuppant Kirara mellé.*-Szervusz Kirara!-*üdvözölte mosolyogva cicáját. Megsímogatta, és elővett egy lazacot. Tudta, hogy kis barátja nagyon szereti a halat. Aztán felkelt, és kinyitotta a zárat. Előszedte a csonttörőt. Visszazárta a rejtekhelyet. Ismét leült Kirara mellé. Símogatni kezdte, és az eget bámulta.*
|
*Kirara óvatosan lépkedett a völgy szívében. Erős szellem aurát érzett, ami nem jelentett jót, és hogy elkerülje a csatát, inkább odébb akart állni. Nem szerett csatázni, de ha muszály volt, természetesen megtette. Közeledett a rejtekhely felé, amelyet gazdája, Sango egy találós zárral zárt le. Kirara leült a közelben, és maga elé nézett.*~Sangonak már itt kellene lennie!~*gondolta a maga kis fejecskéjében.Lefekeüdt, és elnyomta az álom.*
|
Egy hatalmas gonosz álltal elátkozott völgy.Minden csata itt folyt le eddig... |
[15-1]
|